Fórum bejelentkezés
Hír-levél


Hasznos Hírek
NGM: március 20-tól könnyebb lesz összehasonlítani a tojás árát

A március 20-tól életbelépő rendeletmódosítás szerint a tojás darabárát azonos méretben kell ezentúl feltüntetni a súlyra vetített egységárral - hívta fel a figyelmet a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) vasárnapi, MTI-nek küldött közleményében. 

Közjegyző: a magánkölcsönöknél is érdemes szerződést írni

A magánkölcsönök esetében sem elég a szóbeli megegyezés, célszerű szerződést írni - mondta Mikó Ádám közjegyző az M1 aktuális csatorna szombati műsorában.

Március 31-éig érvényesek az első félévre kiadott diákigazolványok a vonatokon

A 2016/2017-es első félévre kiadott diákigazolvány-matricák március 31-ig használhatók fel kedvezményes utazásra a vonatokon - közölte a MÁV-Start pénteken az MTI-vel. A vasúttársaság közleményében arra kérte a diákkedvezménnyel utazókat, hogy időben gondoskodjanak igazolványuk érvényesítéséről. 

Március 15-e óta lehet megnézni az szja-bevallási tervezeteket az ügyfélkapun keresztül

Szerdától tekinthetik meg az adóhatóság által elkészített szja-bevallási tervezetet az erre a célra kialakított online felületen azok, akik ügyfélkapuval rendelkeznek, a papíralapú tervezet postázását pedig csütörtök éjfélig lehet kérni. 

NAV: a papír alapú adóbevallási tervezetek március 16. után is elérhetők lesznek

A személyi jövedelemadóról (szja) szóló adóbevallási tervezet nyomtatott változatának postázása március 16-ig kérhető a Nemzeti Adó- és Vámhivataltól (NAV), ugyanakkor a papír alapú tervezetek a határidőt követően is elérhetőek lesznek, csak akkor már az ügyfélszolgálaton személyesen kell átvenni a dokumentumot - mondta az adóhivatal adószakmai szóvivője az M1 aktuális csatornán hétfőn.

forrás: Hasznos Hírek

Falutörténet

 
Levél, Kaltenstein
 
Levél az ország észak-nyugati szegletében a Mosoni-síkságon, Mosonmagyaróvár és Hegyeshalom között félúton fekszik. Az evangélikus templom falában lévő geodéziai mérőpontnál a tengerszint feletti magasság: Adria felett 124,655 méter. Első írásos, német nyelvű említése a pozsonyi káptalani levéltárban 1410-ből "Kalthosthan" formában fordul elő. A magyar nevével először szintén a káptalani levéltárban fellelhető, 1425-ben készült okmány szövegében Lever formában, később az 1532. évi adóösszeíráskor találkozhatunk. A hagyományok szerint neve a - Lővér, Lever, Level - a besenyő gyepűőrök (határőrök), íjászok emlékét őrzi. Későbbi lakói a magyaróvári vár szekeresei, futárai és postásai voltak. Erre utalhat az egyik Hegyeshalom felé eső dűlő neve: Levélhordók földje. A törökök 1529-es ostromakor – Győr-, és Moson-vármegye pusztulásakor- a környék elnéptelenedett.
 
I. Miksa császár 1570 körül württembergi szászokat, német nyelvű katolikus etnikumot telepített le. Az 1594-es adóösszeírásban (dicalis concripcio) Levél 12 portával szerepel. A 15 éves háború (1591-1606) során a lakosság - a törökök 1594-es győri ostroma után - valószínűleg a török pusztítás áldozatává vált.
Az 1683-as török támadás sem kímélte a községet. A fosztogatva Bécs alá nyomuló török sereg elől a falu lakossága a Hanság és a Duna mocsaraiba menekült.
 
Katolikus templom a XVII. században a temető közepén állt, ahol később a katolikus plébánia és népiskola épületei is épültek. Annyi bizonyos, hogy 1692 előtt készült, mert ettől az évtől kezdve vannak meg a keresztelési anyakönyvek.
 
Levél fejlődése 1711 után, a békés korok beköszöntével vett nagyobb lendületet. A lakosság száma nőtt, intenzíven fejlődött a földművelés és az állattenyésztés, terjedt a birkatenyésztés, a méhészkedés és a szőlőkultúra.
 
A falu ez idő tájt a Forgách majd Zichy család tagjainak birtoka, 1763-tól pedig Habsburg birtok. Mária Terézia rendelete nyomán 1773-ban urbárium készült Levélről is: eszerint a falu földesura Habsburg Mária Krisztina. Lakói szabad úrbéresek, német származásúak. Levél jobbágyságának birtoka ekkoriban 123 egész, és 16/32-es telek. Az egy főre jutó telekátlag 1,54. Az úrbéresek száma 132.
 
II. József türelmi rendeletével Hegyeshalom és Levél közös egyházközséget alkotott. Az ágostai evangélikus egyházközség 1789-ben épített templomot.
 
Az 1809-es francia megszállás is súlyos terheket rótt az itt élőkre. A napóleoni háborúknak levéli áldozata is volt: Poschl János baka.
 
A XIX. században természeti csapások és járványok is sújtották a sokat szenvedett a lakosságot: 1831-ben kolera járvány, 1838-ban a Lajta folyó árvize, 1846-ban mindent elhamvasztó tűzvész, 1850-ben és 1866-ban jégverés, 1873-ban tűzvész, 1894-ben gabonaüszög (hesseni légy), 1895-ben sertésvész, 1900-ban ismét tűzvész okoztak súlyos károkat.
 
Az 1848-as polgári forradalom és szabadságharc eseményei rendkívül érzékenyen érintették a lakókat: gyakran és nagy mennyiségű élelmiszert és takarmányt rekviráltak az átvonuló horvát, magyar és osztrák csapatok.
 
1852-ben katolikus iskola épült. 1864-ben épült meg a Pestet Béccsel összekötő vasútvonal, ezáltal a falu is bekapcsolódott a vasúti forgalomba. Az 1867-es kiegyezés is pozitív változásokat hozott. Az eddigi kisközség 1899-ben nagyközség lett. Lakossága a századfordulóra elérte a másfél ezres lélekszámot. Sorban alakultak a különféle társadalmi szervezetek, pl.: 1889-ben Önkéntes Tűzoltótestület. Kiemelkedő volt a földművelés és az állattenyésztés felvirágoztatása. 1900-ban alakult meg a Tejszövetkezet. Ennek létrejöttében úttörő szerepe volt Ujhelyi Imre akadémiai tanárnak. Vezetésével a szakembergárda meghonosította a Siementhali szarvasmarhafajta tenyésztését, s ezzel Levél nemzetközi hírnévre tett szert. Ujhelyi Imrét 1912-ben a község díszpolgárává választották, emlékét Pátzay Pál által 1936-ban készített mellszobra őrzi a községháza falán, azóta viseli tér is a nevét.
 
1899-ben a honfoglalás ezeréves évfordulója alkalmából a Fő utca kezdetén gesztenyefákat és hársfákat ültettek megemlékezésként.
 
A lakosság a tenyészállatok eladásából jelentős jövedelemhez jutott, amit a község fejlesztésére fordíthatott. 1901-ben építették a mai községházát és fogadót, - a mai iskolát - Zecher János kőműves és Nitsch János ácsmester vezetésével. Ugyanebben az esztendőben épült a tejcsarnok is, amelyet sajnos már lebontottak. A levéli gazdák felbuzdulva a szarvas-marhatenyésztés sikerén 1901-ben lótenyésztő szövetkezetet is alapítottak. A beruházások, vállalkozások segítésére létrehozták 1905-ben a hitelszövetkezetet is. 1906-ban kisdedóvót építettek.
 
Az I. világháborúba bevonult 325 katona közül 61-en nem tértek vissza, sokan kerültek orosz és olasz hadifogságba. 1930-ban az elesettek emlékére hársfákat ültettek, parkot alakítottak ki a vasút felé menő utak között, a mai Május 1. ligetben. Az elesett katolikus hősök emlékére 1942-ben épült a hősök emlékoszlopa a katolikus templom előtti téren, az evangélikus hősök emlékét az evangélikus templomban elhelyezett márványtábla őrzi. Az 1919-es kommün alatt nem történt lényeges esemény a faluban. A 20-as évek közepére állt talpra a falu. 1926-ban megindult a község villamosítása, melyet a következő évben be is fejeztek. A gazdák gyümölcsfákat telepítettek, fellendült a gabonatermelés. A megnövekedett jövedelmekből kulturális célokra is juttattak. 1928-ban megalakult a fúvószenekar Wagenhofer Henrik vezetésével. 1930-ban 1530 német és 171 fő magyar lakosa volt a községnek. Rendelkezett római katolikus és ágostai evangélikus elemi iskolával, állami kisdedóvóval, tűzoltó és levente egyesülettel.
 
A gazdasági világválság súlyos gondokat okozott. A gazdák 1933-ban megtagadták az adófizetést, ezért a falu önkormányzatát 1934. júniusáig felfüggesztették. A II. világháborúban hadbavonultak közül 101 katona halt meg, vagy tűnt el örökre. A front átvonulása során rekvirálás címén mind a német, mind az orosz katonák is kifosztották a falut, az állatállomány nagy részét elhajtották.
 
A háború után a német lakosság döntő részét kitelepítették. Elrendelték, hogy az 1941-es népszámlálás során magukat német nemzetiségűnek, vagy német anyanyelvűnek vallókat, a magyarosított nevüket német hangzásúra visszaváltoztatókat, továbbá a Volksbund vagy valamely német fegyveres alakulat tagjait ki kell telepíteni. Ezen szempontok alapján a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján 1623 személyt írtak össze, ebből kitelepült és kitelepítettek 1151 főt, elköltözött, meghalt 146 fő, hadifogoly, internált, ismeretlen helyen tartózkodó 71 fő. (Más adatok szerint Levélről 231 családot érintően 724 főt telepítettek ki.)
A kitelepítést átélők elmondásából tudjuk, naponta 30-40 házból kényszerítették távozni a lakókat. Virradatkor kezdődött a kitoloncolás, amelyet Mosonmagyaróvárról jött rendőrök biztosítottak. Ágyneműt, takarót, ruhát és kevés élelmiszert vihettek magukkal, kézi poggyászként. Néhány napig pajtákban és a kocsmaudvaron tartották, majd Mosonszolnokra vitték őket. Ott teleltek át, és 1946 tavaszán, több vasúti szerelvény vitte őket Németországba. Néhányan elkerülték a kitelepítést, kb. 330 fő maradt, őket 1947-ben vagyonelkobzással sújtották. A kitelepítettek helyére már 1945-ben megkezdődött a betelepítés, Borsod, Somogy és Szabolcs megyéből, Erdélyből és Csehszlovákiából érkeztek telepesek. A háború áldozatai és a kitelepítettek emlékét őrzi a Rieger Tibor által készített emlékmű a falu főterén. A kitelepítettek helyére az ország több vidékéről, Erdélyből, és a Felvidékről érkeztek telepesek.
 
A szövetkezetesítés során öt szövetkezeti csoport, majd az 1956-os feloszlásuk után három új alakult. Ezek egybeolvadtak, majd Hegyeshalommal, később Mosonszolnokkal egyesültek. A rendszerváltás után ismét szétváltak, Levélen két újtipusú szövetkezetet alakítottak, közülük ma már csak egy működik
 
Az 1956-os forradalom alatt a faluban jelentős politikai esemény nem történt, a mosonmagyaróvári eseményekben résztvevő Gulyás Lajos református lelkész a megtorlás áldozata lett, sírja a levéli temetőben van. Az Ujhelyi téren lévő református imaházban személyes tárgyaiból, bútoraiból kis gyűjtemény őrzi emlékét. A ház falán Kúr Csaba által készített bronz emléktábla látható, a ház előtti téren emlékpark létesült.
 
A 60-as, 70-es években ismét fejlődésnek indult a falu. Szilárd burkolatú utak, vízmű épült, megindult az autóbusz közlekedés. A 80-as években új utcák nyíltak, az idegenforgalom is fejlődést mutatott. Több vállalkozás is beindult. (pl. EXPO falu, motel, üzemanyag kutak, panziók, kis üzletek, ABC áruház, stb.). A vendégforgalom növekedésével a községben többen foglalkoznak a fizetővendéglátással is.
 
A kilencvenes években is van mivel büszkélkednünk, 1991-ben ravatalozó épült, 1992-ben kábeltévé hálózatot építettünk ki és 1993-ban tornacsarnokkal gyarapodtunk. A falu csatornázáshálózata két ütemben, 1994-1998. és 2001-2002. között épült meg. A vasúti vonal korszerűsítéséhez kapcsolódik a vasúti gyalogos aluljáró építése 1995-ben és a horgásztó kialakítása is. Nagy beruházás volt a község határában az M-1-es autópálya építése 1995-1996-ban, és a nemzetközi földgázhálózat, valamint gázátadó és szagosító állomás építése 1996-ban. A községi földgázhálózat 1996-1997-ben létesült.
 
A faluhoz közel két természetvédelmi terület: a Szigetköz, és a Hanság szép természeti környezet és sokszínű gazdag vízi-, növény-, és állatvilága, termál-, és gyógyvizű fürdők, műemléki látnivalók, horgászati, vadászati és lovaglási lehetőségek nyújtanak vonzerőt, valamint pihenési, szórakozási lehetőséget.
 
A község észak - észak-nyugati határában épült M-1-es (Bécs) és az M-15-ös (Pozsony) autópályák és ezek csomópontjai, jó közúti, a Budapest-Bécs villamosított vasúti fővonal jó vasúti közlekedési kapcsolatot biztosít Európa felé. Itt bonyolódik le hazánk idegenforgalmának és áruszállításának legjelentősebb része. Így a térség jó lehetőséget biztosít ipari, raktározási, szállítmányozási, kereskedelmi központok létesítéséhez.
 
Napjaink jelentős eseményeként a falu határában épült meg az ország első szélerőmű parkja, amely jelenleg 12 széltoronyból áll.
 
Községünk mint eddig is, nyitott kapukkal, jó szívvel várja szálláshelyeire, kereskedelmi és szolgáltatási létesítményeibe az átutazó, pihenni, szórakozni, nyaralni vágyó kedves vendégeit.
 
 

A község címeréről